22. túra 2011.05.14. 23.1 KM (19. sz.) Nagymezőpuszta - Mátraverebély v.m.h.

Budapestről busszal érkezünk túránk kezdőpontjához, a Bableves csárdához. A megállóból kb. 500m gyaloglás után érjük el késő délelőtti órákban. A késői reggelit buszon fogyasztottuk el, ezért kihagyjuk az itteni étkezést, de legközelebb már eszünk, a sokat dicsért ételekből. A pecsételés céges bélyegzővel kapjuk, mert a kéktúrás bélyegző eltűnt. Innen műúton haladunk egy darabig, majd jobbra letérünk, egy benőtt erdei útra. Ahol szántóföld mellett visz az utunk, majd jobbra be kellett volna téri az erdőbe, erre mi is rájöttünk pár száz méter + táv legyaloglása után. Majd egy erdei elágazás érve, könnyebb lesz az útvonal. A vértes elkényeztetett minket az utóbbi időben kellemes és kényelmes útjaival :). Innen Tepkére vitt fel az utunk. A kilátóba felmászva csodálatos körpanoráma tárult a szemünk elé. Ismét mentünk 1 km pluszba, mert a nagy beszélgetés közben senki se figyelt a jelzésre. A Nagybárkányra bevezető út egy szakaszát használta a vízfolyás is, és ha már erre járt egy részét magával is vitte. Faluban a bolt bélyegzőjével pecsételtünk, és késői ebéd elfogyasztása után indulunk is tovább Sámsonházára. Az idő rövidsége miatt a Geológiai tanösvényt sajnos kihagyjuk. A települést elhagyva, a nagyfeszültségű villanyvezetéknél kell figyelni, hogy a kék merre halad. Mátraverebélyhez közeledvén ismét immár sokadszorra túlszaladtunk a kéken, ami még nem lett volna nagy gond, mert lett volna egy út ami visszavitt volna a kékre, de a "térképünkből" az energia mind egy szálig távozott, hagyományos papír alapú persze nem volt nálunk, de pótakksi sem. Ezért a biztonságra törekedvén visszamentünk a kék jelzésig, és azon mentünk tovább. A falúhoz közeledvén egyre kevesebb magas fát, és jelzést találunk, bozótosban haladunk. Faluba a cigánysorra vezet be a jelzés. Itt sajnos negatív élmenyek érnek bennünket, jöttek a gyerekek tarhálni, ami még nem is lett volna baj, ha nem agresszíven utat elállva a szülők támogatásával tették volna. Javaslom, a társaság itt menjen együtt, fényképezőt egyéb "drága" kütyüt nem elővenni, s egymásra értékekre vigyázni. Ennek okán sietősen vágunk át a falun a vasútállomásig, itt néztük, hogy a közeli kocsmában kellett volna bélyegezni, de senkinek se akaródzott ezek után visszamenni, inkább az állomáson lévő rosszabb minőségű fémbélyegzőt használtuk, és megkönnyebbülten szálltunk fel az utolsó vonatra.